6. Rész

Hirtelen riadtam fel, azonban nem a kocsiban találtam magam, hanem egy házban, azonban biztosan állítottam, hogy ez nem Shakira és Piqué otthona. Ekkor vettem észre, hogy egy ölben fekszek. Gyorsan kaptam fel a fejem, de megnyugodtam, amikor láttam, hogy Neymar karja fogja hátamat. Ránéztem a focistára, akinek szemei csukva voltak. Elmosolyodtam és felültem. Kissé ő is mozgolódott, de nem ébredt fel mocorgásomra. Én közelebb hajolva egy apró puszit nyomtam szája sarkába. Lehelete csiklandozta bőrömet, amin felkuncogtam. Ő álmosan felmorgott, amin még szélesebb lett a mosoly az arcomon.
-Jó reggelt Csipkerózsika.-húztam agyát. Ő kissé még kábán nézett rám.
-Te pusziltál meg?-húzta össze szemöldökét. Én szám elé tettem a kezem.
-Jézusom nem! Szerintem a szellemek lehettek...-játszottam az ijedtet, mire ő lehetetlenül megrázta fejét.
-Bolond vagy.-állt fel.-Kérsz vacsorát?-indult meg a konyhába. Én pedig követtem az említett helyiségbe.
-Te csinálod? Mert akkor átgondolom.-ültem fel a pultra. Kicsit kellemetlen volt a hideg csempe pulton üldögélni egy short-ban.
-Ne kötekedj, különben szólok anyucinak, hogy kérdés nélkül itt alszol.-emelte fel a fakanalat fenyegetően, mire én hátra vetett fejjel felnevettem.-Ne nevess!-csapott gyengéden combomra, majd megfordulva szedett volna elő tányérokat, azonban én gyorsabb voltam és visszarántottam őt és lábaimat dereka köré csavartam. Nem mondhatni, hogy nagyon tiltakozott volna ellene, ugyan is kezei egyből megtalálták fenekemet. Nevetve fogtam közre arcát, mire ő combomba csípett.
-Áúú, nem normális!-csaptam vállára nevetve. Ő is felnevetett. Nagyon édesen nevet, ezt már akkor is konstatáltam magamban, amikor még egyáltalán nem voltunk jóban. Lábaimat megfogva közelebb rántott magához, így már tényleg nem volt köztünk egy centi sem. Bal kezével végig simított bokámtól, egészen fenekemig, mire én felsóhajtottam.
-Mmm...-morogta mellkasomba, mire én beletúrtam dús barna hajába. Rám emelte gyönyörű szemeit.-Istenem...-nevette el magát, majd hátrébb lépett és végig nézett rajtam, ahogy kissé pihegve (pedig még semmit sem csináltunk) a pulton támaszkodtam. Rózsaszínű ajkába harapott, majd hajába túrt.
-Nincs rajtad melltartó.-jelentette ki. Én egyik szemöldökömet felhúzva néztem rá.
-Mi van?-nevettem fel, mire ő is elnevette magát.
-Igazam van?-nézett szemeimbe.
-Ahha.-bólintottam, mire ő megnyalta ajkait.-Jesszus, perverz!-forgattam meg szemeimet, mire ő hangosan felnevetett.-Lehet egy kérésem?-kérdeztem ajkamba harapva.
-Csak ha nekem is.-én bólintottam.
-Vedd le a felsőd.-mondtam szem rebbenés nélkül. Neymar nézett egy darabig, majd nyakánál felhúzta a felsőjét és teljesen le is vette azt.-Nem rossz.-biccentettem.-Mi lenne a te kérésed?-kérdeztem.
-Mivel te már lelőtted a póló levevést...-kezdett bele, mire felnevettem.-Csókolj meg! De úgy, ahogy ma a park előtt.-én leugrottam a pultról, majd közelebb tipegtem hozzá. Lábujjhegyre álltam, kezeimet felvezettem mellkasától kezdve, nyakán keresztül egészen a tarkójáig, ahol hajába vezettem ujjaimat, majd lassan közelebb hajolva, ajkaimat az övéhez érintettem. Ugyan olyan bizsergő érzés futott rajtam végig, mint az előzőnél. Teljesen olyan volt, de még is más...fantasztikus.
-Nos..?-húzódtam el és kiskutya szemekkel néztem fel a focistára.
-Teljesítetted.-bólintott. Hihetetlen, hogy olyan nehéz kicsikarni belőle egy rendes bókot.
-Ne ess túlzásokba.-forgattam meg a szemem, majd elindultam vissza a nappaliba.

 Végig dőltem a kanapén és a hátamra fordulva nevetve néztem a közeledő egy szál melegítőnadrágban lévő focistát.
-Nem úgy volt, hogy vacsizunk?-kacagtam, mire ő is elnevette magát. Közelebb jött, majd könnyedén felkapott és ő feküdt le a kanapéra. Így én rá kerültem és a mellkasán fekve néztem őt.
-Éhes vagy?-ölelt át derekamnál, én kislányosan bólogatni kezdtem, mire ő felült és elindult a konyhába. Pár perc múlva visszajött egy tál popcornal.
-Rendeltem pizzát, de míg az megjön, nehogy éhen halj!-adta kezembe a hatalmas tálat tele popcorn-al, majd ő is helyet foglalt mellettem.
-Igazán figyelmes.-mosolyogtam rá, mire ő egy grimasszal válaszolt, amin viszont már hangosan felnevettem.
Valami mesét kezdtünk nézni, ami mindkettőnk tetszését eléggé elnyerte és jókat nevettünk rajta.
Hirtelen csengettek. Ez gyors volt.
-Mindjárt ehetsz is, te haspók!-felpattant és elindult kifelé, hogy átvegye a vacsoránkat. Hirtelen csörögni kezdett a telefonom az asztalon, így felvéve már emeltem is fülemhez.
-Halo?-szóltam bele.
-Te mégis hol a fészkes fenében vagy?-hallottam meg drága Vi-m hangját, mire felkuncogtam.-Ne nevess, halálra aggódtam magam. Már mindenki alszik, én meg most keltem fel és nem volt szívem Shakira-t felkelteni, hogy megkérdezzem, hogy hol vagy.-hangján tisztán hallottam az aggodalmat és a kíváncsiságot hollétem felől.
-Nyugalom!-próbáltam komoly maradni.-Neymar-nal vagyok.-mondtam kissé halkabban, ajkamba harapva.
-MII??!-szinte megsüketített.
-Shhh! Felkelnek a gyerekek!-szóltam rá kuncogva.
-Mii?!-kérdezte suttogva, mire elnevettem magam.
-Jól hallottad.-bólintottam, amit ő nem láthatott, de automatikusan jött ez a mozdulat.
-Mit csinálsz te nála?-vont kérdőre, mire én ajkaimat összepréselve néztem a visszaérkező focistára.
-Hát...éppen most fogunk vacsorázni.-válaszoltam, bár tudtam, hogy nem pont erre kíváncsi drága barátnőm.
-Violet?-kérdezte suttogva Neymar, mire bólintottam. Ő elkérte a telefont, amit én kuncogva oda nyújtottam neki.

~Neymar szemszöge~

-Istenem, mindent el kell mesélned! Mert itt már tuti volt valami...-Violet mondata végén elmosolyodtam.

-Nyugi, semmi illegális nem történt.-mondtam, mire jó pár másodperc néma csöndet kaptam csupán válaszul, ezért megnéztem, hogy biztosan vonalban van-e még, de mikor megbizonyosodtam róla, hogy igen, akkor kissé félve néztem Hope-ra.-Asszem' szívrohamot kapott.-mire Hope szem forgatva elvette tőlem a mobilt.

-Itt vagy Vi?-szólt bele, majd engem kezdett nézni. Gyönyörű barna szemeit végig vezette fedetlen felsőtestemen, miközben barátnője sorra kapott kérdéseit válaszolta meg

-Ne bámulj, zavarba jövök.-mondtam lányos hangon, mire ő szemeit behunyva próbálta elnyomni kacagását. Gondoltam addig míg ő telefonál. neki látok a vacsink elpusztításának.
Pár perc múlva aztán végre csatlakozott Szöszi is.
-Jó étvágyat!-térdelt fel, majd pizzáját az enyémhez érintette.
-Neked is!-bólintottam mosolyogva. Imádni való ez a csaj...és valahogy biztosan elérem, hogy az ágyamba kössön ki...miért is ne tenné meg? Hisz én vagyok Neymar de Silva Santos Jr. Biztosan menni fog..igen...

~Hope szemszöge~

Miután elfogyasztottuk a sonkás-kukoricás pizzánkat, úgy döntöttünk, hogy valami filmet nézünk.

-Na...-tapsoltam.-Valami vígjátékot!-mondtam. Ő a távirányító után nyúlva már keresgélt is a filmet között.

-Milyen vígjátékot akarsz? Itt vagyok én, nem vagyok elég víg?-húzta fel szemöldökét, mire nevetni kezdtem és próbáltam elvenni tőle a készüléket. -Horrort nézünk, szóval nyugodj bele és ülj le a fenekedre.-mondta nyugodt hangon, mire én dühös arccal néztem rá, sőt még kezeimet is keresztbe raktam, mint valami óvodás.-Hiába vered magad.-nézett rám, mire én a tévé felé fordultam fújtatva.

-Na, választhatsz ezek közül.-mutatott a képernyőn felsorakozó rengeteg film borítóra.

-Kösz.-forgattam meg a szemem. Ő vigyorogva figyelt, hogy mit választok. 

-Legyen az.-mutattam rá egyre, amin valami lámpa volt. Lights Out vagy mi..-De ha megijedek, esküszöm megütlek.-fenyegettem meg, mire ő felnevetett.

Felállva lekapcsolta a lámpát a szekrény mellett, így teljes sötétség telepedett a házra, csupán a tévé világított, de abból is csak a borzalmak voltak láthatók, így eléggé beparáztam. Egy fekete díszpárnát szorongatva figyeltem az eseményeket. Még csak pár perce ment, de már is teljesen az uralma alatt voltam. Zsibbadt a kezem, ami nálam a félelem és izgalom legnagyobb foka. Neymar csendben figyelte az eseményeket, míg én folyamatosan kiabáltam a szereplőkkel (mintha hallanák, amit mondok.)

-Figyelj, most elárulok egy nagy titkot, amit veled még valószínűleg nem közölt senki.-mondta halkan.-Az ott egy tévé. És az abban szereplőket mi tökéletesen halljuk, de ez nem telefon, így ők minket már nem igazán, szóval az ablakot is kitörheted a hangoddal, akkor sem fogják meghallani.-én csak szem forgatva néztem rá, míg ő visszadőlt eredeti helyzetébe. Egy nagyon hirtelen jött hangtól majdnem szívrohamot kaptam és ijedségembe fejemet a vállába dugtam, míg ő halkan kuncogott. 

-Kurvára nem vicces Santos.-csaptam csupasz hasára. Vállamnál átölelve közelebb húzott magához és egy puszit nyomott hajamba.-Na ezt már szeretem.-hasánál átölelve a mellkasára hajtva fejemet néztem tovább a filmet. Eléggé belemerültem a filmbe, amikor hirtelen egy hatalmas rázkódás és ordítás kíséretében Neymar majdnem sikeresen halálra rémisztett.
-Te komolyan beteg vagy!-csapkodtam vállát és mellkasát idegesen. Ő fejét fogva nevetett, majd egy idő után én is nevetni kezdtem.