Hupsz..kicsit belecsaptam a közepébe. Szóval kezdem a legelején, hogy mindenki értse mi a szitu.
Tehát stewardess-nek tanulok és kaptam egy hatalmas lehetőséget, ami miatt viszont el kell hagyjam a szülő városomat...pontosabban a szülő kontinensemet (van egyáltalán olyan? Inkább szülőhazám...így drámaibb) és Európába kell utaznom, pontosabban Barcelona-ba, ahol az én drága nagynénimmel és a "kis" családjával fogom élni ezentúl a mindennapjaimat. Vagyis hazudok, mert nem egyedül vágok bele ebbe az új "kalandba", hanem legjobb barátnőmmel, aki amúgy szerintem előző életemben tesóm volt...Szó szerint elválaszthatatlanok vagyunk és bármit meg tennénk a másikért.
Szóval körülbelül ennyi lenne az oka annak, hogy most éppen a LAX repülőtér várójában laptopozunk Violet-tel. Annyira bírom, mikor a nénik akik általában (Mindig) melléd ülnek, mindenhol és megbámulják, hogy mit csinálsz. Végül is minket sem nyuszi csajsziknak neveltek, tehát az ilyenekkel mindig élünk és egy felejthetetlen pillanatot kreálunk belőle.
-Tessék csak nézni!-fordítottam hirtelen az öreg néni felé a képernyőt, amin az unokaöcsém képe volt látható.-Ő itt a kisfiam. Hát nem aranyos?-kérdeztem meghatódottságot színlelve, a mellettem lévő Violet pedig rákontározott.
-Az férje mondjuk 3-at akar, de én is mondtam, hogy szép sorjába...igaz, hogy most is 6 hetes terhes és úgy tűnik 3-as ikreket vár. Hát nem egy angyal? Még túl is teljesíti a férje kívánságát.-mondta irtó magas hangon.
A néni azt hittem, hogy szívrohamot kapott, mert percekig csak bámult, majd felháborodva felállt és "ezek a pimasz fiatalok" fajtájú kijelentésekkel arrébb foglalt helyet. Hát..nem tehetünk róla, ha nem érti a poént.
Mi Vi-vel egymásra néztünk és szinte egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
-Kérem tisztelt utasainkat, kezdjék el a felszállást a 10:30-as Barcelona-ba tartó repülőgépre.-szólal meg egy női hang a hangszórókból. Mi Vi-vel még gyorsan lepacsiztunk az előbbiért, majd megkezdtük a felszállást.
-Édes istenem nézd!-mutatott egy srácra, miközben a gépet a repülőtérrel összekötő folyosón gyalogoltunk.
-Menny már! Úgy néz ki, mint Daniel Radcliffe.-nevettem el magam, mire ő is nevetni kezdett.
-De azok a szemek!-áradozott tovább. Én szem forgatva neki löktem az előttünk sétáló srácnak. Egy kedves baráti löketet kapott tőlem...szó szerint.
-Ne haragudj!-nézett fel a srácra barátnőm, aki csak vigyorogva megrázta a fejét. Voilet olyan szinte vörös volt, hogy az már vicc. Én csak szememet forgatva nevettem rajtuk, ahogy szerencsétlenkedve kinyögtek egymásnak körülbelül 4 szót.
-Na gyere Júlia!-rántottam el, mert így soha nem értünk volna el a gépig és talán itt maradunk, aminek nem igazán örültem volna.
-Szia!-intett hülyén vigyorogva Vi, az ismeretlen Casanova-nak.-Ezt most miért kellett? Majdnem megtudtam a nevét!-nézett rám mérgesen.
-Ennyi idő alatt máskor már azt is tudod, hogy hol szokott vért adni!-röhögtem el magam, mire ő csak vágott egy grimaszt, de aztán elnevette magát, hisz lényegében igazat állítottam róla.
-Jézusom Hope?-szólal meg mellettem egy hang. Oda fordultam és nem hittem a szememnek. Egy volt osztálytársam volt, Mike, akivel kavartam is...mondjuk akkor még teljesen másképp nézett ki. Kicsit több volt rajta a felesleg és a haja is sokkal rövidebb volt. De most...wow!
-Köszi!-vigyorgott.-Te sem panaszkodhatsz...-nézett végig rajtam.-Sőt!-nos én nem az a fajta lány vagyok, aki az ilyentől elpirul, vagy zavarba jön, de azért cuki volt tőle.
-Kérem foglalják el helyüket, megkezdjük a felszállást.-szólalt meg a hangszóróból egy női hang, mire én elköszöntem Mike-tól és szöszi barátnőmmel leültünk a helyünkre.
Nem sok mindent csináltunk...na jó olyat mi nem tudunk. Végig röhögtük az utat. Vagy a körülöttünk lévő embereken mulattunk, vagy sztárok képeivel szórakoztunk. Nem igazán szeretünk unatkozni, tehát valamelyikünk mindig feldob egy témát.
-Na és mit szólsz a kis karfiolhoz ott?-mutatott egy rá nézésre 12 éves, göndör hajú fiúra.
-Csak te vagy pedofil, én nem!-nevettem el magam, mire vállon csapott.
-Miért? Cuki.-nézte. Nos a barátnőmet már jól ismerve, tudom, hogy képes és oda megy hozzá beszélgetni.
-Hajts rá nyugodtan! De előbb nézd meg nekem az apját!-poénkodtam, mire egy nagy pocakos, szemüveges és még talán göndörebb hajú 30-as pasi ült le a srác mellé.
-Itt is van, megnézheted te magadnak!-vigyorgott rám diadalittasan Vi. Én nem bírtam visszatartani a röhögőgörcsömet, így aztán csak némán csapkodtam a lábam, mint egy retardált fóka, igen...csak egy szokásos út, velünk!
-Miiiiiikooooooor foooooguuuuunk máááááár leeeeszáááálniiiii?-húzogatta a mellette ülő, 35 év körüli nő ruháját. Tudjátok a nő az a fajta volt, aki kerek szemüvegben jár, hosszú göndör haja van és függönyből csinál saját magának ruhát. Olyan hippi féleség...nos peace ide vagy oda, most legszívesebben szerintem kihajította volna drága barátnőmet a repülőből. Természetesen ejtőernyő nélkül.
-Kérem kapcsolják be biztonsági öveiket, megkezdjük a landolást!-szólalt be órák óta először egy hang a hangszóróból. Asszem a nőci hálát adott az égnek, hogy közeledünk, mert már nem bírta volna sokáig.
-Jézusom!-csapott combomra Vi, ami kissé (!!) fájt.
-Mi bajod van?-néztem rá a combomat simogatva.
-Hogy köszönjek Piqué-nek? Hola vagy Hello? És tudnak angolul, mert én nem tudok se spanyolul, se portugálul, se sehogy!-esett kétségbe.
-Vi! Vi! Hé! Nyugi!-fogtam meg hadonászó kezeit.-Nem lesz semmi baj hallod?-próbáltam szép lassan beszélni hozzá, hátha hat rá és megnyugszik.-Egy egyszerű 'hello' és kész.-mosolyogtam rá bátorítóan.
-Jó oké.-bólintott, majd bekapcsolta biztonsági övét és hátra dőlve várta a landolást.
Leszálltunk és már a bőröndjeinket is megtaláltuk, viszont Shakira-t, vagy Piqué-t sehol nem láttuk. Talán elfelejtették volna, hogy ma jövünk? Ezt nem nézem ki a nénikémből azért...vagyis...nem! Nem ilyet nem tenne! Egyszer csak halk zenére lettem figyelmes, amit nem más, mint a telefonom adott ki. Előkapva a készüléket, már is elhúztam a zöld gombot.
-Hallo?-szóltam bele, a másik fülemet pedig befogtam, ugyanis alig hallottam valamit a nagy ricsajban.
-Szia Est!-szólalt meg Shakira a vonal másik végén.-Nehogy azt hidd, hogy elfelejtettük, hogy ma jöttök! Csak be kellett jönnöm az orvoshoz Milan-nal, mert belázasodott, de semmi komoly nyugi!-hadarta.-Szóval mivel Piqué meg edzésen van, ezért Neymar megy elétek, ha nem gond.-hallottam hangján, hogy mosolyog...nos én már kevésbé, de nem gond, legalább megtudom, hogy igazak-e az újságokban írtak.
-Nem gond!-mosolyogtam.-De neki nincs edzés?-gondolkodtam el.
-Ő már végzett, mert kevesebbet kell edzeni, ugyan is megint eltiltották 4 meccsre, amiért...na mindegy! Nagy volt a szája, mint általában.-szinte láttam magam előtt nénikém fejét, amint szem forgatva mondja ki-e szavakat. Hát végtére nekem mindegy, hogy ki visz haza, felőlem Hamilton is jöhetett volna...oké annak talán jobban örültem volna, de megteszi Jr. is.
-Akkor körülbelül 10 perc és ott van értetek.-mondta és hangján éreztem, hogy mosolyog, mire én mosolyogva bólintottam, aztán leesett, hogy ő ezt nem látja, ezért gyorsan hozzáraktam, hogy 'Oké!'.
-Na mizu?-nézett fel izgatottan telefonjából barátnőm.
-Nem tudnak jönni, ezért Neymar visz haza minket.-mondtam el a lényeget. Gyorsan befogtam a fülem, ugyan is tudtam, hogy barátnőm pár másodpercen belül dobhártyaszaggató hangot hallat. És mint általában...igazam lett. Körülbelül...nem szerintem konkrétan az EGÉSZ repülőtér egy emberként fordult felénk.
-Neymar..da..Silva..Santos..Júnior?-tagolta lassan, lesokkolva a focista nevét. Nos...igen, Violet eléggé odavan ezekért a kinyalt focistákért...ő tudja.
-Igen, ő.-nevettem fel, ugyanis az az arc...utánozhatatlan.-Figyeld meg, hogy nem is lesz akkor szám, mint ahogy te most előadod!-vigyorogtam, mire barátnőm vállba ütött.-De komolyan! Mi lehet olyan különleges egy barna szempárban, barna felállított hajban és egy kis borostában?-akadtam ki egy kicsit, ugyan is túlzás ez a nagy felhajtás...-Rafinha szerintem sokkal helyesebb.-tettem karba a kezeimet.
-Legközelebb majd őt küldöm!-szólalt meg egy hang a hátam mögül. Nos, legalább már tudja, hogy mi a véleményem a "stílusáról". Megfordultam és ott állt teljes életnagyságban a brazil focista, egy egyszerű nike pólóban, egy csőfarmerben, egy nike edzőcipőben, meg egy kék lencsés napszemüvegben. Ja és az elengedhetetlen és közönséges sapkájában.
-Az jó lesz!-vigyorogtam rá gúnyosan. Ő csak állt zsebre tett kézzel és minket bámult...nos azt hiszem még egyik lány sem beszélt vele ilyen stílusban, ami talán kicsit meglepte.
-Máskor egy 'Kösz' is megteszi.-mondta, majd elindult kifelé..gondolom, a kocsijához. Na még mit nem! Majd hagyom, hogy ő előre menjen, mi meg cipeljük a csomagjainkat? Mit képzel, de komolyan...?
-Khm! Nem felejtettél el valamit?-szóltam utána, mire ő megállt, majd lassan visszafordult és odasétált hozzánk. Levette napszemüvegét és pólója nyakába akasztotta, miközben végig engem nézett, cseppet sem kedves arckifejezéssel. Lehajolt és felvette bőröndjeinket, mire én elégedett vigyorogva elindultam a kocsija felé.
-Oké, akkor valaki elöl ül.-szólalt meg a brazil.-Teszem azt te!-mutatott barátnőmre, aki már be is ült a...hátsó ülésre?!! Mégis miért? Hisz oda meg vissza van ezért a nyálgépért, akkor meg miért kell szivatni? Utálom, mikor ezt csinálja...
-Miért is kell valakinek elül ülni?-kérdeztem unottan.
-Azért drágám, mert mint látod, ez nem egy teherautó.-mutatott végig a fehér sportkocsin.-És a csomagtartó megtelt a kacatjaiddal.-folytatta, miközben beült a kormány mögé.-Ezért a hátsó ülésre is kellett pakolni, amiért legnagyobb bánatomra.-emelte ki ezt a két szót.-Elöl fogsz ülni.-majd itt lezárta és várta, hogy szálljak be mellé, amit szép lassan megtettem...na jó nagyon lassan tettem meg, de csak hogy még jobban idegesítsem.
-Ideértél?-nézett rám állcsodálkozást tettetve, mikor beültem az anyósülésre.-Messze van a kocsi másik oldala mi?-nézett rám gúnyosan, mire én szem forgatva rá szóltam.
-Elindulsz még ma, vagy itt éjszakázunk?-fontam össze karjaim. Ő még pár másodpercig bámult, majd beindította a hülye "sportkocsiját" és végre valahára megindultunk a reptérről.-Még egy ilyen szar kocsit.-motyogtam bosszantás kép, amit ő egy darabig tűrt, de aztán a sokadik "autószidó" szó után betelt a pohár és rám szólt.
-Mehetsz gyalog is! Nézd csak, ott megállok neked, biztos találsz fuvart!-mutatott egy út szakaszra, ahol..nos elég lenge öltözetű nőcskék járkáltak fel s alá. Mekkora bunkó az ilyen? Jézusom és ezért van oda a sok csaj?? Szánalmas...
-Naa!-szólalt meg barátnőm a hátsó ülésről, hisz ezúttal szerinte is messze ment a focista.
-Hagyd csak Vi!-mosolyogtam hátra barátnőmre.-A legtöbb csaját innen szedte össze, tehát gondolom csak bóknak szánta.-mosolyogtam "barátságosan" a vezető srácra, aki csak állkapcsát összeszorítva, idegesen kémlelte az utat. Sakk-matt..!
Na drága olvasóim, ennyi lett volna az én blogom, legeslegelső része, ami nagyon remélem, hogy tetszett, nektek és nyomot hagyva magatok után komiztok! Komolyan, lehet hideg-meleg, mert ez még nagyon az eleje, tehát van még rajta mit javítani szerintem!:)
Puszilok minden kedves kis látogatóm, sziasztok!<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése