Nos...jön a suli és tudom, hogy ennek senki nem örül, jómagam sem, de ki hányadikos lesz szeptembertől? Én 9, amitől kicsit tartok, de jó lesz az...Igen ezt a két dolgot nem tudom hogy fogom egyeztetni, de megpróbálok minél gyakrabban és minél színvonalasabb részeket hozni számotokra, hogy tudjatok mit olvasni-nálam-!:)
Puszilok minden kis pillecukit és további jó-pár nap-nyarat!<3
Mikor végre valahára megérkeztünk és nem kellett tovább Neymar társaságát "élveznünk" elkezdtünk kipakolni az új szobáinkba.
-Hé Vi!-lépett be szobámba barátnőm, majd végig dőlt hatalmas franciaágyamon.
-Neked mi bajod?-álltam fel a szekrényem elől nevetve. Odasétáltam az ágyhoz és mellé dőltem.
-Ezt akartam kérdezni én is! Úgy viselkedtetek Ney-el, mint két ex. Mi volt ez az egész hmm?-nézett rám felvont szemöldökökkel. Nos erre jó magam sem tudom a választ..egyszerűen kimondtam a véleményemet róla, nem tehetek róla, hogy hallotta...na nem mintha a szemébe nem mondtam vola meg, pláne ezeke után.. Amúgy meg mekkora seggfej, de nem? Jesszus remélem nem látom többször..
-Hát..ööö....én csak..-makogtam össze vissza barátnőmnek, aki elég jól ismer engem és egyből levágta, hogy;
-Neked bejön!-egy hatalmas vigyor terült el arcán. Hogy mi van?! Na ennyit arról, hogy ismer..kösz szépen Violet!
-Mi van?-ültem fel csodálkozva, ugyan is addigra már ő is ülőhelyzetben vigyorgott le rám. Kissé megijesztett őrült "én tudok mindent" vigyora, de ezt most figyelmen kívül hagytam.
-Nézd Hope! Látszik rajtatok...rajta is, hogy eléggé bejössz neki és rajtad is, hogy nem közömbös számodra...-magyarázta.-Különben meg két ember akiket nem érdekel a másik 'úgy' azok nem viselkednek így az első találkozásukon.-Oké most komolyan...napszúrást kapott, vagy mi? Biztos bejövök neki...de még mennyire, mikor elakart küldeni a kurvák közé és most még csak egyet említettem a "kedves bókjai közül".
-Persze...bejövök neki, azért beszélt velem úgy, mint egy kutyával...ja nem szerintem még azokkal is szebben beszél.-akadtam ki.-Ez egy teljességgel hülye kitaláció, amit nem tudom, hogy hogy kreáltál össze a kis fejedben.-mutattam fejére.
-Miért Hope, te hogy beszéltél vele? Oké a kurvás dolog tényleg elég durva volt, de azért te sem fogtad vissza magad!-nevette el magát kínosan. Hát nem is fogom vele szemben az tuti!
-Mindegy..ha így is van ahogy állítod, amibe még belegondolni is rossz...blah! Akkor sem változtat a tényen, hogy SOHA.A.BÜDÖS.ÉLETBE.NEM.FOGUNK.ÖSSZEJÖNNI.NEYMAR-AL!-tagoltam neki..elég hangosan, mire megszólalt egy hang az ajtóban. Hát ez hihetetlen...ez valami kandi kamerás műsor ugye? Valljátok be nyugodtan, mert rájöttem!
-Most az egyszer egyetértünk az idegbajos barátnőddel!-nézett Vi-re az ajtóban álló sapkás srác, majd az utolsó két szónál felém bökött. Olyan szívesen megütném őt de most már komolyan!
-Te mi a szart keresel már megint itt?-forgattam meg a szemem, nem törődve előző megszólásával, ami felém irányult. Ő közelebb sétált felém, aminek kezdtem nagyon nem örülni, majd a mögöttem heverő táskakupacból előhúzott egy sporttáskát.
-Nem csak idegbeteg vagy, de még tolvaj is?-húzta fel szemöldökét. Azért mert nem tud jobban vigyázni a cuccaira, az nem az én hibám!
-Ugyan kinek kell a te izzad, büdös és undorító cuccod?-húztam fel én is szemöldököm, majd cinikusan felnevettem.-Fogd a táskád és húzzál ki a szobámból!-mondtam hűvösen, majd a szekrényemhez léptem és folytattam a pakolást, remélve, hogy mindketten, de főleg Ő kimennek végre és magamra hagynak.
-Fogsz még te az én izzadt dolgaimért könyörögni!-húzta undorító vigyorra a száját, amitől legszívesebben hánytam volna.
-Figyelj Santos! Mennyél, keresd meg az egyik kis ribidet és idegesítsd azt!-álltam fel. Komolyan nem hiszem el, hogy nem bír egyszerűen csak úgy ott hagyni...mit hisz, hogy majd ezektől a szövegektől a nyakába ugrok és halálra csókolom? Nos...ebből egy a lényeges számomra...mégpedig a 'halálra'.
-Épp azt teszem!-ránéztem, de ezúttal nem engem, hanem egy fekete csipkés bugyit nézett, amit ráadásul épp a kezében tartott. Csak hogy ezúttal nem is tudja, hogy mibe szaladt bele...fogalma sincs.
-Ahhoz ne nyúlj!-léptem elé és próbáltam ki venni kezéből az anyag darabot, de ő elhúzta kezét.-Hallod! Add ide!-szinte már könyörögtem, ami őt úgy látszik nem hatotta meg.-Tudod mit?-álltam meg könnyes szemekkel.-A tiéd lehet...engem már nem érdekel..úgy is-de itt elcsuklott a hangom, de semmi pénzért nem adtam volna meg neki azt az örömet, hogy sírni lásson, így inkább beszaladtam a fürdőmbe és magamra zártam az ajtót.
-Gratulálok! Most inkább menny innen kérlek!-hallom meg barátnőm ideges hangját, majd közeledő lépteket, aztán halk kopogást.-Hope! Kérlek! Már elment! Hallod? Nincs itt.-nyugtatott meg Vi, mire én bizalmam jeléül kinyitottam az ajtót és kidugtam rajta enyhén kisírt arcom.
-Annyira gyűlölöm!-mondtam, mire barátnőm szorosan magához ölelt és hátam simogatva nyugtatgatott.
-Ssss! Semmi baj!-puszilt hajamba, majd gyengéden eltolt magától és megsimította arcom.-Ma este egy csöpögős, csajos estét tartunk, pasik kizárva!-jelentette be, mire én elnevettem magam. Ő kisujját nyújtotta, mire én a sajátomat beleakasztottam és megráztuk...ez amolyan "beleegyezés"-ünk volt a dolgokba.
Mikor végre Shakira-ék is megjöttek és túl estünk "de hiányoztál" és a barátnőm kapta sokkon, leültünk vacsorázni. Tekintve, hogy nagyon nem volt itthon egész nap senki, ezért rendeltünk a közeli étteremből, ami amúgy szuper ötlet volt, mert irtó finomakat csinálnak. Miután befejeztük, Shakira Piqué-val egyetemben lefektette a gyerekeket és elvonultak a nappaliba filmezni. Mi barátnőmmel, megtartva ötletünket, fogtunk egy nagy adag rágcsálni valót és felsiettünk a szobámba. Laptopomat elővéve és kikutatva az összes romantikus, csajos filmet neki kezdtünk a mi kis csajos esténknek.
Körülbelül 20 perce nézhettük a 2. filmet, mire barátnőm mobilja zúgni kezdett.
-Ki volt az?-tömtem a számba egy marék pattogatott kukit. Barátnőm viszont nem válaszolt, csak lázasan írogatott a titokzatos idegennek. Eléggé furcsálltam tettét, ezért újból megpróbálkoztam.-Kivel beszélsz?-bújtam telefonjába, mire ő elrántotta előlem.
-Senkivel!-engem nagyon nem hagyott nyugodni Vi viselkedése, ezért nem hagytam annyiban a dolgot.
-Mondd már!-ültem fel nevetve. Tudtam, hogy nem bírja sokáig és kifogja bökni, ugyan is utálunk egymásnak hazudni.
-De..de egy senkivel! Tényleg!-győzködött, mire én egyre idegesebb lettem. Miért nem tudja egyszerűen elmondani? Hisz legjobb barátnők vagyunk..megtudjuk beszélni. Nem értem mi baja van.
-Miért nem akarod elmondani?-kérdeztem higgadtan.
-Azért, mert nem fontos! Inkább nézzük tovább a filmet.-tette zsebre telefonját, mire én egy pár másodpercig még néztem titkolódzó barátnőm arcát, aztán tovább folytattuk a filmet. El sem tudom képzelni, ki az a személy, akit eltitkol előlem a legjobb barátnőm. Egy sejtésem van...még pedig hogy egy srác, különben nem lenne ennyire ideges Vi.
A film, amit választottunk tényleg király volt és a végére már el is felejtettem a titkos sms-eket. Miután pedig mindent felfaltunk, ő is és én is el mentünk lezuhanyozni, aztán pedig aludni, mivel olyan fél 2 lehetett.
Reggel arra keltem, hogy lent valaki nagyon csörömpöl és mivel úgy tűnt nem igazán akarja abbahagyni egy darabig, feladtam ama álmokat, hogy visszaalszok. Lassan és álmosan lefelé vettem az irányt, hogy valakit nagyon lecsesszek, de mikor megláttam a konyhában szerencsétlenkedő Piqué-t, megenyhült a szívem.
-Jó reggelt.-léptem a konyha hideg kövére.-Mit művelsz?-kuncogtam fel a koszos edényeket és a borzasztó állapotban lévő palacsinta tésztát látva.
-Jézusom!-kapott szívéhez, mert azt hiszem nem számított ilyen korán vendégekre.-Shakira-val ma van az évfordulónk és meg akartam...vagy is megakarom..lepni valamivel.-mondta kissé elkeseredetten, mire nekem megesett rajta a szívem és odaléptem, hogy segítsek neki összehozni a romantikus meglepetését a nénikémnek, aki úgy tűnik nem ébredt fel erre a nagy zajra. Tudom, hogy ők-még-nem házasodtak össze, de ez akkor is aranyos, hogy így számon tartják ezt. Helyrehoztam a palacsinta tésztát, amiből aztán ízletes kis palacsinták születtek, Piqué megterített és minden fajta édességet kikészített a palacsintához.
-Shakira egy szerencsés nő!-dicsértem meg a mellettem álló-körülbelül 2 fejjel magasabb-srácot, aki büszkén és egyben hálásan mosolygott le rám, majd megölelt.
-Köszönöm, nélküled...nos szó szerint sehol nem tartanék.-mondta, mire én elnevettem magam.
-Ugyan.-legyintettem.-De én inkább megyek, te pedig menny és lepd meg az asszonyt!-vigyorogtam ő pedig nevetve bólintott, majd mindketten elindultunk felfelé, csak én a szobámba, ő pedig a sajátjukba.
Gyorsan felöltöztem, majd átmentem barátnőmhöz, hogy felkeltsem, ugyan is mára nagyon sok mindent terveztünk, ami nem fog menni, ha délig alszik..
Hangosan tapsolva és kiabálva ugráltam ágyán, annak érdekében, hogy mindenképp kiverjem az álmot a szeméből.
-Te megőrültél?-morogta, majd fejére húzta a párnáját. Én elnevettem magam, majd leugrottam az ágyról és lábait megragadva lerántottam őt is, mire az ő reakciója annyi volt, hogy a földön takarózott be és próbált meg tovább aludni.
-Ajj Violet!-álltam meg felette csípőre tett kézzel, de ő meg sem mozdult. Nagyon úgy tűnik, hogy ma egyedül megyek városnézésre...szuper!-Oké, akkor aludjál én pedig megyek és felfedezem ezt a gyönyörű várost!-adtam elő még érdekesebben a programot.-Lemegyek a tengerpartra is a sok helyes pasi közé.-semmi reakció...oké, úgy tűnik nyári álmot alszik drága Vi.-Hát jó, akkor aludj!-mondtam, majd sarkon fordultam és kimentem csipkerózsika szobájából. Tudtam, hogy lent már zajlik a kis 'meglepi reggeli', amit nem akartam megzavarni, úgyhogy úgy döntöttem, majd valahol bekapok valamit. Felvettem tornacipőm és kiléptem az ajtón, ahol ott állt az a személy, akivel jelenesetben a legkevésbé akartam találkozni.
-Szia!-mosolygott rám halványan...nos kissé meglepő, hogy nem lökött arrébb az ajtóban.
-Piqué épp meglepi reggelit tart Shakira-val, lécci ne zavard meg őket...magaddal!-vágtam köszönés nélkül a közepébe, mert gondoltam, hogy csapattársával van valami megbeszélni valója, mire ő mosolyogva megrázta a fejét.
-Nem hozzá jöttem.-jelentette ki. Várjunk csak! Akkor ő volt a '"titokzatos sms" gazdája...vagy...neeem, nem hinném, hogy Vi ezek után még kikezd vele..vagy talán..még is?
-Violet még alszik és ha csak nincs egy bombád, amivel kirobbanthatnád onnan, akkor be se menny hozzá.-tanácsoltam a brazilnak, ugyan is szinte biztosra vettem, hogy nekik lesz valami programjuk, amiért nem akart velem jönni barátnőm. Ő elnevette magát, mire én kérdően felhúztam szemöldököm. Oké ez a srác tuti, hogy depressziós és kezdenek kiakasztani a hirtelen érzelem ingadozásai.
-Nem a barátnődhöz jöttem.-mondta, amivel kezdett komolyan felidegesíteni. Akkor hozzám? De minek...jézusom..miért jött ő hozzám? Mit akar? Pláne a tegnapi után...
-Bocsánatot kérni jöttem.-mintha csak a gondolatomban olvasna, amivel újból eléggé megrémisztett, de én rezzenéstelen arccal vártam, hogy belekezdjen mondandójába.-Nem tudom igazából, hogy miért akadtál ki annyira a tegnapi dolgon.-kezdett bele. Én szem forgatva ránéztem és vártam, hogy folytassa.-De nem hiszem, hogy a beszólásom miatt volt.-fejtette ki gondolatát.-Hanem inkább valami más miatt...mindenesetre, ne haragudj rám és szeretnélek kiengesztelni.-nézett rám komolyan. Nos..igazából nekem is bocsánatot kéne kérnem, amiért eleve így kezdtem a kapcsolatunkat, de egyszerűen nem akaródzott kijönni a számon...
-Ööö...hát..izé..-néztem cipőimet.-Én is..öö..-makogtam össze vissza, mert nem tudtam kinyögni azt az egy szót.
-Semmi baj!-mosolygott rám. És mi van, ha nem azt akartam mondani? Akkor beégett volna..de így..mintha a fejemben turkálna, ami kezdett egyáltalán nem tetszeni.-Nos mit terveztél mára?-csapja össze tenyereit.
-Megnézem a várost.-feleltem.-És ha most megbocsájtasz.-mondtam, majd kikerültem és elindultam volna, de visszarántott csuklómnál fogva.
-Én szívesen megmutatom.-mosolygott rám amolyan "szívdöglesztő" fejjel, ami számomra inkább volt nevetséges, mint "csábító", de ezt inkább nem hangoztattam.
-Nem kell!-rántottam el kezem.-El vagyok én egyedül is.-na jó ez most hazugság volt, ugyan is jobb lett volna társaságban felfedezni az óvárost, meg minden nevezetességet...na persze nem Neymar társaságában, hanem mondjuk drága, mormotát játszó barátnőmmel.
-A karmám érdekében most figyelmen kívül hagyom ezt a megszólalásod és elviszlek bárhová, ahová csak szeretnéd!-kacsintott, majd elindult a kocsija felé. Én szem forgatva utána néztem és azon gondolkoztam, hogy ha most azt színlelem, hogy rosszul vagyok, akkor talán megúszom-e ezt az egész napot. Ő az anyós ülés ajtaját kinyitva várt, mire én lassan odalépkedtem és elfogadtam a tényt, miszerint ma Neymar-al fogom megnézni ezt a csodás várost...hurrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése