-Akkor mondjuk elmehetnénk valahová.-álltam fel lassan az ágyról, amin eddig elterülve feküdtem. Egy fájdalmas nyögés közepette ő is feltápászkodott és lefelé vettük az irányt.
-Na tehát...felhívtam Ney-t, hogy ő és pár haverja jöjjön le velünk a partra.-mondta teljesen természetesen a cipőjét magára ráncigáló barátnőm, mire az én kezemből kiesett a telefonom, amit éppen a táskámba akartam berakni.
-Ez is a te hibád, hogy dobálom a telefonom.-morogtam.-Minek kellett elhívni azt a...majmot. Különben is minek telefonálgattok?-húztam össze a szemem.-Ne barátkozz az ellenséggel Violet!-"fenyegettem" meg.
-Milyen ellenséggel?-röhögött fel.-A jövőbeli férjedre gondolsz?-hajolt le, hogy a haját feltudja fogni egy magas kontyba. Én egy gúnyos nevetéssel reagáltam le a dolgot, majd elindultam kifelé a fülledt, forró levegőre. Reméltem, hogy csak a parton találkozunk az "ellenséggel", de természetesen tévedtem, ugyanis kint állt a kocsijának támaszkodva és minket várt...gondolom.
-Szép jó reggelt hölgyem,-nyitotta ki Vi-nek a hátsó ajtót.-És Hope.-nézett rám komolyan...mármint próbált, de a szeme sarkában ott bujkált az a huncut mosoly, amin kénytelen voltam elnevetni magam. Számomra is kinyitotta az ajtót én pedig megköszönve és szó nélkül hagyva "poénját" szálltam be. Kicsit furcsálltam, hogy az anyós ülésen szánt nekem helyet, de nem tettem szóvá.
-Na és? Mit fogunk a parton csinálni?-törtem meg a hármunk közé beült csendet.
-Hát..szerintem síelhetnénk...-nézett rám Ney, a kormány mögül.-Egyéb ilyen okos kérdés?-fordult vissza.
-Még mindig egy seggfej vagy Santos.-toltam napszemüvegem a fejemre és kifelé kezdtem el nézelődni. Vi csak felváltva nézett hol rám, hol a fehér sport kocsiját vezető focistára. Neymar csak elvigyorodott, majd ismét beült a kocsiba a csend.
-Na és mikor játszhatsz újra?-törte meg ezúttal Violet a csendet, Santos felé intézve a kérdését.
-Még 4 meccs és újra zöld utat kapok.-vigyorgott.-Bár nem értem minek kellett ekkora hűhó...egy seggfej volt a bíró és megérdemelte, amit kapott-rántott vállat nem törődöm stílusban. Én csendben hallgattam eszme cseréjüket.
-Mi van Idegbaj? Min gondolkozol ennyire?-nézett rám egy pillanatra Ney a kormány mögül, majd visszakapta tekintetét az útra
-Hmm?-kapom oda a fejem.-Ja semmin.-ráztam meg a fejem. Ő nem úgy tűnt, hogy bevette, de nem tudtam vele mit kezdeni, így inkább hagytam.
-Na és Neymar? Van jelenleg barátnőd?-szólalt meg hirtelen barátnőm. Nem igazán érdekelt a dolog, de mivel Neymar hosszú ideig hallgatott, ezért én is ránéztem. Tekintetünk találkozott.
-Nem, jelenleg...jelenleg nincs barátnőm.-válaszolt, mire én egy szemöldök felhúzással és egy mormogással reagáltam le a dolgot.
-Örülsz mi Idegbaj?-jelent meg egy undorítóan elégedett vigyor a focista arcán.
-Képzeld, teljességgel hidegen hagy a szerelmi életed, ahogyan te is.-néztem folyamatosan a mellettünk elsuhanó tájat, ám az utolsó szavaknál ráemeltem tekintetem és egy grimasszal zártam mondandóm.
-Megnyugodhatsz, ez kölcsönös.-vágott vissza.
-Ti eskü most találkoztatok először?-szólalt meg pár perc csend után a barátnőm, mire én hátra néztem a pillantótükörben.
-Miért?-néztem furán barátnőmre.
-Az kellett volna még, hogy egész eddigi életemben ez az idegbajos nőszemély mellett éljek. Már felakasztottam volna magam.-szólalt meg a focista is, ismét egy gyönyörű bókkal elhalmozva.
-Nem bírod ki, hogy öt percig elkussolj?-néztem rá kissé dühösen.
-Nem, képzeld nem bírom ki.-fékezett le hirtelen, majd befordult egy parkolóba, pontosan oda, ahova pár nappal azelőtt ketten mentünk.-És tudod miért? Mert kettőnket kérdezett, nem pedig csak téged.-emelte fel kissé a hangját és teljes testével felém fordult.
-Srácok ne csináljátok már!-vágott közbe Violet a hátsó ülésről, de hasztalanul. Szinte meg se hallottuk.
-Tudod mi vagy te?-kérdeztem nyugodt hangnemben.-Egy öntelt, csak saját magára gondoló seggfej.-mondtam teljes higgadtsággal.
-És te tudod mi vagy? Egy önző kis ribanc, az vagy! Mások érzéseivel nem foglalkozó, beképzelt, önző ribanc.-vágta a fejemhez a szavakat Neymar. Mintha kést döftek volna belém, szavai borzasztó rosszul estek, még egy könnycsepp is végig gördült az arcomon, de amilyen gyorsan csak tudtam, összeszedtem magam és a fejéhez vágtam mindent ami az eszembe jutott.
-Te szemétláda! Téged mindenki utál, vedd már észre magad! Csakis a pénzedért vannak veled az állítólagos "barátaid"!-ordítottam az arcába a szavakat. Borzasztóan felidegesített és legszívesebben most...most..izé ..megütöttem volna..igen.
-Nem ismered a barátaimat, szóval ne beszélj róluk. Nincs jogod hozzá.-szinte köpte a szavakat.-Te soha nem tartoztál és nem is fogsz közéjük tartozni.
-Óh istenem, borzasztó! Nem lehetek Neymar Santos barátja? Brühühü!-játszottam túl a "szerepem".
-Kapd be.-mondta, majd egyszerűen kiszállt a kocsiból.
-Inkább a halál.-az utolsó szó akkor is az enyém. Ő még vissza nézett egy lenéző és ingerült tekintettel, majd becsapta az ajtót. Én is hasonlóan hozzá kiszálltam, majd talán még hangosabban, mint ő becsaptam az ajtót és elindultam a part felé. Violet megsemmisülve ült a kocsiban és csak pár perc elteltével szállt ki utánunk, majd utánam sietett a partra.
Már javában sötét volt, de mi még mindig a parton voltunk és buliztunk. Megismertem egy csomó új embert és szinte mindannyiukkal jóba is lettem.
Most éppen Neymar-al veszekszünk. Megint. Hihetetlen mi?
-Annyira örülnék, ha végre nem pofáznál bele mindenbe.-álltam fel eddigi guggoló helyzetemből és felé fordultam.
-Leszarnám, ha a te kocsid lenne, de mivel az enyém és én figyelek a cuccaimra, ezért most szépen oda mész és kitakarítod.
-Jesszusom, minek nézel? A bejárónődnek?-nevettem fel szarkasztikusan.
-Nem, mert ő tud vigyázni a dolgaimra, nem úgy, mint te. Szóval indulj meg....kérlek.-rakta hozzá "kissé" túl játszva magát.
Én mérgesen ugyan, de megtettem amire "kért" és odamentem ahhoz a szaros kocsijához, hogy megnézzem mit követtem el.
-Nem azért, de én rohadtul semmit nem látok.-néztem át az üléseket is.
-Istenem nem csak idegbeteg, de még vak is vagy.-morogta. Én kiszálltam az autóból és kintről figyeltem, ahogy ő teljesen behajolva keresi a nem létező koszát.
-Már..már valószínűleg megszáradt, azért nem látszik...-próbálta még mindig fenn tartani az "igazát"-
- Lásd be Santos, képzelődsz.-tettem csípőre kezeim.
-Ugye akkor téged is csak képzellek?-nézett rám reménykedve.
-Nincs akkora szerencsém.-morogtam, majd elindultam egy ilyen fásabb, sötétebb rész felé, mert nem volt ingerenciám az ő 50 méteres körzetébe maradni.
-Most meg hova mész sajnáltatni magad?-indult el utánam.
-Mit érdekel az téged?-tettem karba kezeimet, de nem álltam meg.
-Még rám fogják, hogy eltüntettelek.
-Gyerünk! Hagyj már itt! Menj vissza, igyál a többiekkel, és beszélj ki, hogy mennyire elviselhetetlen is vagyok számodra és hogy mennyire utálsz.-álltam meg és fordultam vele szembe dühösen.
-Muszáj mindenen hisztizned?-tette csípőre kezeit. Legszívesebben tényleg pofon vágtam volna, vagy ilyesmi...de aztán elgondolkoztam, hogy az okos enged...
-Jó...-fújtam ki eddig bent tartott levegőmet.-Tudod mit? Szépen visszamegyünk a többiekhez és te is meg én is jót mulatunk a barátainkkal. Nem kell egymáshoz szólni...Rendben? Ebben kiegyezhetünk?-kérdeztem a legnyugodtabb hangnemben, amit jelen pillanatban kitudtam magamból csikarni.
Ő csak szemet forgatott, aztán megindult előttem. De azt azért észre vettem, hogy lassan ment, hogy betudjam érni.
Az est további része egészen nyugodtan telt, nem szóltunk egymáshoz és ez rendben volt így. Legalább nem hoztuk kellemetlen helyzetbe a barátainkat sem.
~2 nappal később~
(A meccs egy kitalált eredményt ábrázol)
-Kérlek! A kedvemért!-nézett rám bociszemekkel Shak. A könyörgés tárgya pedig egy Barca meccs volt.
-De semmi ingerenciám nincs azt az öntelt, seggfejt nézni.-ettem a müzlim, miközben laptopomról felmentem az összes létező közösségi oldalra. Épp instán nézelődtem a követési kéréseim között, amikor kiszúrtam egy ismerős nevet. Ez komoly? Nem bírjuk a másikat, szinte egymás torkának esünk, akárhányszor meglátjuk a másikat, de azért itt beakar követni...pff..21. század.
-Nem csak ő lesz ott...-próbálkozott tovább nénikém.-És Piqué is nagyon örülne neki, ha eljönnél.-tette hozzá bájosan mosolyogva, mire én ránéztem és szememet forgatva belementem.
-Megvársz minket itt? Elviszem wc-re Milan-t.-mondta Shak és a választ meg sem várva, már el is rohant a folyosón. Én csak a falnak dőlve várakoztam. Telefonomat előkapva írtam drága barátnőmnek, aki éppen otthon filmezett, ugyan is valami betegséget kapott el...aminek a neve...azt hiszem másnaposság. Hmm...ja, egész nap azt hallgattuk, hogy nem iszik többet.
-Hope ugye?-hallottam meg egy idegennek bizonyuló hangot a jobbomról, mire oda kaptam fejem. Egy barna hajú srác állt előttem, egy édes mosollyal az arcán.
-Öhm..ismerjük egymást?-kérdeztem mosolyogva. Ő nevetve kezet nyújtott.
-Nem, Rafinha vagyok...de hívj nyugodtan Raf-nak.-mosolyától bizseregni kezdett gyomrom, ám valami nem hagyott tovább menni ennél...magam sem tudtam volna megmondani mi...csupán mintha valaki nem engedte volna, hogy "közelebbről" megismerjem. Furán éreztem magam és a legrosszabb az volt, hogy nem tudtam miért érzem ezt.
-Hát az én nevemet már tudod..-ráztam vele kezet.-Honnan is?-álltam meg a kézrázásban.
-Neymar mesél rólad rengeteget.-közölte. Na hát azok szép mesék lehettek...
-El tudom képzelni...mennyire tartasz már te is szörnynek, idegbetegnek, vagy hasonlóknak?-nevettem el magam.
-Nyugi, nem hittem el egy szót sem amit mondott...talán csak azt, amikor azt mondta, hogy..idézem "kicseszettül gyönyörű, de rohadtul semmi esélyem nem lenne nála"...ezt valahogy eltudom képzelni, azok után, amiket mondott neked.-nevette el magát. Én hirtelen köpni nyelni nem tudtam...én Neymar szerint "kicseszettül gyönyörű" vagyok?! Nem is tudom, hogy ezt ilyenkor hogy kéne lereagálnom, mindenesetre nekem jól esett..asszem'.-Ja és ne haragudj rá...annyira.-tette hozzá nevetve, mire én is elmosolyodtam.-Nem igazán tud bánni azokkal, akik nagy hatással vannak rá..-ránt vállat. Na jó ez már kezd nagyon sok lenni nekem. Mihez kezdjek ennyi...-azok után amiket mondott nekem Neymar ezeket nyugodtan nevezhetjük bókoknak-bókkal?
-Én nem haragszok rá...én is eléggé csúnyán beszéltem vele..-mondtam őszintén. Raf megértően bólintott egyet.-Amúgy ez maradjon köztünk,-hajoltam közelebb.-de lett volna esélye, ha nem viselkedik ekkora seggfejként.-Raf elnevette magát, mire nekem is nevetnem kellett.
-Jaj tesó, kit bolondítasz már megint?-hallottunk meg egy hangot Rafinha háta mögül, mire mindketten odakaptuk fejünket.
-Nem szokásom a lányokat bolondítani.-válaszolt röhögve Raf, miközben lepacsizott haverjával, aki aztán rám nézett.
-Na Idegbaj...meg sem lepődök.-mondta lenézően, mire Raf felszólalkozott mellettem.
-Ha azt sem tudod, hogy mi történt, miért kell kötözködni vele?-erre Neymar reakciója egy szemforgatás volt csupán, de tekintetét ezek után is rajtam tartotta. Én meg kezdtem egyre inkább kételkedni abban, amit Raf mondott az előbb.
-Mindegy, inkább mennyünk!-mondta Neymar, aztán el is indult. Raf még hátra fordult és közelebb lépve megölelt.
-Ne foglalkozz ilyenkor vele...csak féltékeny.-vigyorog, mire én is elmosolyodok és aprót bólintva mutatok neki, hogy siessen ő is.
-Majd talizunk még!-int, majd el is tűnik a nagy tömegbe. Én pedig vissza dőlök háttal a falnak, de szinte rögtön meg is jelentek Shak-ék, szóval mehettünk a lelátóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése