3. Rész-Azt hiszem megtört a jég

 Hey guys!:D Megjöttem kis blogom 3. részével, ami remélem belopja magát a szívetekbe!:) Nem is szeretném tovább szaporítani a szót, következzen a történet!:)


A kocsiban elég nagy volt a csönd, ugyan is eszem ágában sem volt csevegni az épp vezető focistával. Inkább nézegettem a tájat meg az embereket. Mivel ez a csend kicsit kezdett frusztrálni, viszont a beszélgetés ki volt zárva, inkább odahajoltam és bekapcsoltam a rádiót, amiben valami spanyol szám szólt, ami egész jónak ígérkezett, így hagytam azt az adót. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy Neymar énekli a szöveget...oké nem mondom, hogy rossz hangja volt, de azért is belekötöttem és hangot adtam a rádióra, mire ő lehetetlenül rám nézett és ordítva énekelni kezdett, mire én felröhögtem. Oké..ez inkább gúnyos nevetésnek indult, de látva azt az önelégült fejet nem bírtam ki és kiröhögtem. Ő is mosolyogni kezdett és lejjebb halkítva a zenét, megszólalt.
-El sem hiszem, hogy nevetsz.-mondta kötekedve. Na szuper Hope..most azt hiszi, haverok lettünk...király!
-Ettől még nem vagy előrébb..-lomboztam le kedvét azonnal, mire ő bólintott egyet. Kicsit megsajnáltam, hisz végtére ő is csak egy ember...nem beszélhetek vele úgy, mint egy állattal.-Talán egy picit!-mutattam ujjaimmal a mennyiséget, mire neki újból szétterült arcán az az elégedett vigyor.
Hirtelen leparkoltunk egy hatalmas és színes valami előtt...oké voltam már párszor Barcelona-ban, de még soha életemben nem jártam itt, ezért kíváncsian néztem a brazil srácra, aki egyből magyarázni kezdett.

Güell park-Barcelona

-Wow, ez meseszép!-ámuldoztam, mert tényleg káprázatos volt az egész park, Neymar csak bólogatva értett egyet véleményemmel. Rengeteget sétáltunk..de nem csak itt, hanem szinte a fél várost bejártuk..még ha nem is gyalog, de kocsiból megnéztük a lehető legtöbb látványosságot. Olyan délután fele kezdtem megéhezni, így beültünk egy étterembe ebéd-vacsorázni.
Kiderült, hogy Neymar tud normálisan...SŐT még talán egy kicsit kedvesen is viselkedni az emberekkel...Nem hittem, hogy ezt fogom rá mondani.
Épp sétáltunk az üzletek előtt, mikor egy srác rohant el mellettünk kapucniba, egy retikült szorongatva, egy idős néni pedig kiabálni kezdett, hogy kapják el. Gyorsan oda siettünk a nénihez, hogy megkérdezzük, miben tudunk segíteni, ugyan is arra, hogy elkapjuk a tolvajt, nem sok esély volt.
-Jól van asszonyom?-kérdezte Neymar kedvesen. Még a végén tényleg kiderül, hogy egy érző szív bujkál a a bunkó külső mögött...
-Mi volt a táskájában?-kérdeztem, majd Neymar-al leültettük egy közeli padra mert eléggé rosszul lett a kiabálástól, meg az aggodalomtól.
-A mobiltelefonom, a kendőm, a napszemüvegem, víz, térkép és egy kis cukorka..-sorolta a táska tartalmát.-Még szerencse, hogy az irataim a férjemnél vannak.-tette kezét a szívére.
-Tessék csak jönni!-segítettem fel mosolyogva.-Visszaszerzünk mindent!-mondtam, majd Neymar-ra néztem, aki értetlenül állt előttem.
-Ezt nem értem..még is hogyan szerezhetnénk vissza azokat dolgokat angyalom?-nézett rám a néni is értetlenül.
-Veszünk újakat! Tessék csak jönni!-mondtam kedvesen, majd hátra néztem a brazilra.-Gyere Santos! Rendezd a karmád!-böktem fejemmel a néni felé, mire ő elindult velünk.
-Köszönöm drágám!-hálálkodott a néni, miután egy elég drága és modern telefont-egy néni számára legalábbis-kiválasztottunk.-Jól mutattok együtt gyerekek!-mosolygott ránk a néni, majd ment is előre. Neymar ijedten nézett rám, mire én szem forgatva megráztam a fejem.
Miután megvettük a táskát és a benne lévő dolgokat, elbúcsúztunk a nénitől, aki ha nem mondjuk, hogy nagyon fontos dolgunk van, szerintem estig hálálkodott volna.
Beszálltunk a kocsiba én pedig vigyorogva néztem a sapkás srácra, mire ő felhúzott szemöldökkel, kérdően pillantott rám.
-Mi bajod?-kérdezte. Oké...úgy tűnik eddig tartott a "kedves Neymar". Viszont én stílusát figyelmen kívül hagyva dicsértem meg kedvességét.
-Rendes volt tőled, hogy segítettél a néninek.-ő csak mosolyogva bólintott. Azt hiszem még sincs elbízva a dicséretektől...minden kedves szavamat csak úgy issza...mintha nem is szokták volna dicsérni őt.
Néha olyan kisfiús, aki csak arra vár, hogy valaki foglalkozzon vele és kedvesen beszéljen vele, néha pedig, mint egy engedetlen kamasz, aki mindenkibe beleköt és eltaszítja magától az embereket. Nem értem, mindenesetre ma kellemeset csalódtam benne.
-Van kedved lemenni a partra?-szólalt meg, viszont tekintetét nem vette le az útról. Én vállat vontam, majd mivel gondoltam, hogy erre sem figyelt inkább hangommal is alátámasztottam válaszom.
-Miért ne.
Ő a következő lehetőségnél jobbra kanyarodott, így már is egy parkolóban találtuk magunkat, amiről már látni lehetett a homokos tengerpartot és persze a gyönyörű tengert, ami így a naplementében még csodálatosabb volt. Több színben pompázott egyszerre..kék, lila, sárga, piros. Csodaszép volt!
Lesétáltunk a partra, ahol már alig sétált pár ember, így még jobb volt. A már hűvös homokra lépve jól eső érzés fogott el, ugyan is testem még mindig elég forró volt az egész napos szikrázó napsütéstől. Leültünk egész közel a vízhez, de egy kevés távolságot hagytunk, nehogy felcsapjon a víz, ugyan is nem volt nálunk nagyon váltó ruha.
-Nem fázol?-nézett rám kedvesen Neymar. Húúha...mi lett vele, csak nem törődni kezdett...velem?
-Ezeket a kedves szavakat, fel kéne írni!-nevettem rá, mire ő csak ugyan nevetve megrázta a fejét.-Egyébként egy kicsit..-válaszoltam kérdésére.-Ugye most nem akarod ide adni a pulcsid? Mert az elég gáz lenne..-néztem a vizet vigyorogva.
-Eszembe se jutott...-hőkölt meg.-Csak kedvességből kérdeztem ennyi.-nézett ő is a vízre. Oké..talán nem is volt rossz, hogy így alakult a mai nap. Hisz így még mindig ott tartanánk, hogy még csak látni sem akarjuk egymást, mert egymásnak megyünk..Így viszont már egészen össze...szoktunk..vagy nem tom'! Megértjük egymás humorát, ami kicsit rásegített a másik megértésére is. Gondolatmenetemből és Neymar bámulásából az zökkentett ki, hogy megszólalt a focista.
-Azon gondolkozol, hogy hogy nézhetek ki ilyen jól?-nevetett.-Hiába...erre senki nem jött még rá..-kacsintott rám nevetve.
-Egomániás!-forgattam meg szemeimet, viszont feltűnt, hogy most meg ő nézett engem.-Na ki a szép?-néztem rá nevetve.
-Feladom ki?-mentette ki magát egy poénnal. Oké..ez ügyes volt!
-Kabbe!-nevettem fel még jobban.-Lassan mennyünk!-álltam fel, majd a még mindig ülő srácot néztem. Már egészen sötét lett, hisz a nap már csak épphogy kilátszott a víz felett.
-Szeretek ilyenkor a parton sétálgatni...ilyenkor nincs itt senki és egy kicsit nyugtom lehet.-úgy tűnt teljesen őszintén buktak ki belőle ezek a szavak.
-El ne kezdj nekem sírni!-mondtam komolyan, mire ő halkan elnevette magát és felállt.-Gyere te nagy sztár! Sétáljunk még egy kicsit, hogy kiélvezd a nyugalmad!-fordultam meg, majd a part mentén elindultam előre. Egyszer csak egy puha anyagot éreztem meg a vállaimon. Rögtön tudtam, hogy mi az és hogy hogyan került rám.
-Csak hogy ne én legyek a hibás, ha megfázol!-mentette ki rögtön a kedves gesztusát, egy poénos megszólalással.
-Köszi.-mosolyogtam kedves, nem törődve a tettéhez társuló kommentjéhez. Ő zsebre tett kézzel mosolygott és így mentünk egymás mellett.
-Elég hülyén áll rajtad a pulcsim.-szólalt meg, mire én elröhögtem magam és hason csaptam.
-Nem ezt szokás mondani, ha egy lány felveszi a cuccod!-álltam meg felnézve rá. Ő pár lépéssel előttem állt, de ő is engem nézett.
-Oké..akkor nem rossz!-biccentett, mire én elindultam és szememet forgattam.
-Paraszt!-jegyeztem meg.
-Focista!-szólalt meg, mire én felhúzott szemöldökkel ránéztem.
-Mondjuk..-biccentettem nevetve.
-Lekötelezel!-bólintott gúnyosan mosolyogva. Én csak nevetve vállat vontam, majd ezek után csendben mentünk egymás mellett, kiélvezve, hogy addigra már tényleg senki nem volt a közelben. Legnagyobb meglepetésemre egész jól éreztem magam Neymar-al..persze ezt neki nem mondanám el...hacsak ő meg nem előz...akkor talán én is bevallom. De erre úgy sem kerül sor, szóval..
-Tudod...egész jól éreztem magam ma.-semmi pénzért nem nézett volna a szemembe...végig a homokot bámulta maga előtt és azt rugdosta. Kicsit meglepődtem...sőt nagyon, mert nem gondoltam volna, hogy valaha is ezt  mondja nekem...de azért egészen jól esett ezt hallani tőle.
-Én is...egész tűrhető nap volt!-kissé kínosan éreztem magam, de szerintem nem csak én, hanem ő is.-Mennyünk?-kérdeztem hirtelen.
-Ahha.-zárta rövidre, majd megfordultunk és vissza mentünk az autójához.
Oké...hát ezen is túl vagyunk...érdekes volt egy egész napot eltölteni vele, de mivel mindketten élünk...ebből arra lehet következtetni, hogy annyira azért egyikünk se borzalmas, mint ahogy ezt elsőre gondoltuk...

2. Rész

 Sziasztok kis pillecukorkáim!^^ Íme a 2. rész, a blogomban, ami remélem tetszeni fog-nagyjából-mindenkinek! Komival és feliratkozással biztosíthattok a felől, hogy mi a véleményetek a sztoriról. Ez egy eléggé új fajtájú dolog nekem, mert ezelőtt még soha nem írtam blogot, Neymar-al a főszerepben, de eddig tetszik a dolog, remélem nektek is az, ahogy megfogalmazom a gondolataimat.
Nos...jön a suli és tudom, hogy ennek senki nem örül, jómagam sem, de ki hányadikos lesz szeptembertől? Én 9, amitől kicsit tartok, de jó lesz az...Igen ezt a két dolgot nem tudom hogy fogom egyeztetni, de megpróbálok minél gyakrabban és minél színvonalasabb részeket hozni számotokra, hogy tudjatok mit olvasni-nálam-!:)
Puszilok minden kis pillecukit és további jó-pár nap-nyarat!<3

  Mikor végre valahára megérkeztünk és nem kellett tovább Neymar társaságát "élveznünk" elkezdtünk kipakolni az új szobáinkba.
-Hé Vi!-lépett be szobámba barátnőm, majd végig dőlt hatalmas franciaágyamon.
-Neked mi bajod?-álltam fel a szekrényem elől nevetve. Odasétáltam az ágyhoz és mellé dőltem.
-Ezt akartam kérdezni én is! Úgy viselkedtetek Ney-el, mint két ex. Mi volt ez az egész hmm?-nézett rám felvont szemöldökökkel. Nos erre jó magam sem tudom a választ..egyszerűen kimondtam a véleményemet róla, nem tehetek róla, hogy hallotta...na nem mintha a szemébe nem mondtam vola meg, pláne ezeke után.. Amúgy meg mekkora seggfej, de nem? Jesszus remélem nem látom többször..
-Hát..ööö....én csak..-makogtam össze vissza barátnőmnek, aki elég jól ismer engem és egyből levágta, hogy;
-Neked bejön!-egy hatalmas vigyor terült el arcán. Hogy mi van?! Na ennyit arról, hogy ismer..kösz szépen Violet!
-Mi van?-ültem fel csodálkozva, ugyan is addigra már ő is ülőhelyzetben vigyorgott le rám. Kissé megijesztett őrült "én tudok mindent" vigyora, de ezt most figyelmen kívül hagytam.
-Nézd Hope! Látszik rajtatok...rajta is, hogy eléggé bejössz neki és rajtad is, hogy nem közömbös számodra...-magyarázta.-Különben meg két ember akiket nem érdekel a másik 'úgy' azok nem viselkednek így az első találkozásukon.-Oké most komolyan...napszúrást kapott, vagy mi? Biztos bejövök neki...de még mennyire, mikor elakart küldeni a kurvák közé és most még csak egyet említettem a "kedves bókjai közül".
-Persze...bejövök neki, azért beszélt velem úgy, mint egy kutyával...ja nem szerintem még azokkal is szebben beszél.-akadtam ki.-Ez egy teljességgel hülye kitaláció, amit nem tudom, hogy hogy kreáltál össze a kis fejedben.-mutattam fejére.
-Miért Hope, te hogy beszéltél vele? Oké a kurvás dolog tényleg elég durva volt, de azért te sem fogtad vissza magad!-nevette el magát kínosan. Hát nem is fogom vele szemben az tuti!
-Mindegy..ha így is van ahogy állítod, amibe még belegondolni is rossz...blah! Akkor sem változtat a tényen, hogy SOHA.A.BÜDÖS.ÉLETBE.NEM.FOGUNK.ÖSSZEJÖNNI.NEYMAR-AL!-tagoltam neki..elég hangosan, mire megszólalt egy hang az ajtóban. Hát ez hihetetlen...ez valami kandi kamerás műsor ugye? Valljátok be nyugodtan, mert rájöttem!
-Most az egyszer egyetértünk az idegbajos barátnőddel!-nézett Vi-re az ajtóban álló sapkás srác, majd az utolsó két szónál felém bökött. Olyan szívesen megütném őt de most már komolyan!
-Te mi a szart keresel már megint itt?-forgattam meg a szemem, nem törődve előző megszólásával, ami felém irányult. Ő közelebb sétált felém, aminek kezdtem nagyon nem örülni, majd a mögöttem heverő táskakupacból előhúzott egy sporttáskát.
-Nem csak idegbeteg vagy, de még tolvaj is?-húzta fel szemöldökét. Azért mert nem tud jobban vigyázni a cuccaira, az nem az én hibám!
-Ugyan kinek kell a te izzad, büdös és undorító cuccod?-húztam fel én is szemöldököm, majd cinikusan felnevettem.-Fogd a táskád és húzzál ki a szobámból!-mondtam hűvösen, majd a szekrényemhez léptem és folytattam a pakolást, remélve, hogy mindketten, de főleg Ő kimennek végre és magamra hagynak.
-Fogsz még te az én izzadt dolgaimért könyörögni!-húzta undorító vigyorra a száját, amitől legszívesebben hánytam volna.
-Figyelj Santos! Mennyél, keresd meg az egyik kis ribidet és idegesítsd azt!-álltam fel. Komolyan nem hiszem el, hogy nem bír egyszerűen csak úgy ott hagyni...mit hisz, hogy majd ezektől a szövegektől a nyakába ugrok és halálra csókolom? Nos...ebből egy a lényeges számomra...mégpedig a 'halálra'.
-Épp azt teszem!-ránéztem, de ezúttal nem engem, hanem egy fekete csipkés bugyit nézett, amit ráadásul épp a kezében tartott. Csak hogy ezúttal nem is tudja, hogy mibe szaladt bele...fogalma sincs.
-Ahhoz ne nyúlj!-léptem elé és próbáltam ki venni kezéből az anyag darabot, de ő elhúzta kezét.-Hallod! Add ide!-szinte már könyörögtem, ami őt úgy látszik nem hatotta meg.-Tudod mit?-álltam meg könnyes szemekkel.-A tiéd lehet...engem már nem érdekel..úgy is-de itt elcsuklott a hangom, de semmi pénzért nem adtam volna meg neki azt az örömet, hogy sírni lásson, így inkább beszaladtam a fürdőmbe és magamra zártam az ajtót.
-Gratulálok! Most inkább menny innen kérlek!-hallom meg barátnőm ideges hangját, majd közeledő lépteket, aztán halk kopogást.-Hope! Kérlek! Már elment! Hallod? Nincs itt.-nyugtatott meg Vi, mire én bizalmam jeléül kinyitottam az ajtót és kidugtam rajta enyhén kisírt arcom.
-Annyira gyűlölöm!-mondtam, mire barátnőm szorosan magához ölelt és hátam simogatva nyugtatgatott.
-Ssss! Semmi baj!-puszilt hajamba, majd gyengéden eltolt magától és megsimította arcom.-Ma este egy csöpögős, csajos estét tartunk, pasik kizárva!-jelentette be, mire én elnevettem magam. Ő kisujját nyújtotta, mire én a sajátomat beleakasztottam és megráztuk...ez amolyan "beleegyezés"-ünk volt a dolgokba.

Mikor végre Shakira-ék is megjöttek és túl estünk "de hiányoztál" és a barátnőm kapta sokkon, leültünk vacsorázni. Tekintve, hogy nagyon nem volt itthon egész nap senki, ezért rendeltünk a közeli étteremből, ami amúgy szuper ötlet volt, mert irtó finomakat csinálnak. Miután befejeztük, Shakira Piqué-val egyetemben lefektette  a gyerekeket és elvonultak a nappaliba filmezni. Mi barátnőmmel, megtartva ötletünket, fogtunk egy nagy adag rágcsálni valót és felsiettünk a szobámba. Laptopomat elővéve és kikutatva az összes romantikus, csajos filmet neki kezdtünk a mi kis csajos esténknek.
Körülbelül 20 perce nézhettük a 2. filmet, mire barátnőm mobilja zúgni kezdett.
-Ki volt az?-tömtem a számba egy marék pattogatott kukit. Barátnőm viszont nem válaszolt, csak lázasan írogatott a titokzatos idegennek. Eléggé furcsálltam tettét, ezért újból megpróbálkoztam.-Kivel beszélsz?-bújtam telefonjába, mire ő elrántotta előlem.
-Senkivel!-engem nagyon nem hagyott nyugodni Vi viselkedése, ezért nem hagytam annyiban a dolgot.
-Mondd már!-ültem fel nevetve. Tudtam, hogy nem bírja sokáig és kifogja bökni, ugyan is utálunk egymásnak hazudni.
-De..de egy senkivel! Tényleg!-győzködött, mire én egyre idegesebb lettem. Miért nem tudja egyszerűen elmondani? Hisz legjobb barátnők vagyunk..megtudjuk beszélni. Nem értem mi baja van.
-Miért nem akarod elmondani?-kérdeztem higgadtan.
-Azért, mert nem fontos! Inkább nézzük tovább a filmet.-tette zsebre telefonját, mire én egy pár másodpercig még néztem titkolódzó barátnőm arcát, aztán tovább folytattuk a filmet. El sem tudom képzelni, ki az a személy, akit eltitkol előlem a legjobb barátnőm. Egy sejtésem van...még pedig hogy egy srác, különben nem lenne ennyire ideges Vi.
A film, amit választottunk tényleg király volt és a végére már el is felejtettem a titkos sms-eket. Miután pedig mindent felfaltunk, ő is és én is el mentünk lezuhanyozni, aztán pedig aludni, mivel olyan fél 2 lehetett.


Reggel arra keltem, hogy lent valaki nagyon csörömpöl és mivel úgy tűnt nem igazán akarja abbahagyni egy darabig, feladtam ama álmokat, hogy visszaalszok. Lassan és álmosan lefelé vettem az irányt, hogy valakit nagyon lecsesszek, de mikor megláttam a konyhában szerencsétlenkedő Piqué-t, megenyhült a szívem.
-Jó reggelt.-léptem a konyha hideg kövére.-Mit művelsz?-kuncogtam fel a koszos edényeket és a borzasztó állapotban lévő palacsinta tésztát látva.
-Jézusom!-kapott szívéhez, mert azt hiszem nem számított ilyen korán vendégekre.-Shakira-val ma van az évfordulónk és meg akartam...vagy is megakarom..lepni valamivel.-mondta kissé elkeseredetten, mire nekem megesett rajta a szívem és odaléptem, hogy segítsek neki összehozni a romantikus meglepetését a nénikémnek, aki úgy tűnik nem ébredt fel erre a nagy zajra. Tudom, hogy ők-még-nem házasodtak össze, de ez akkor is aranyos, hogy így számon tartják ezt. Helyrehoztam a palacsinta tésztát, amiből aztán ízletes kis palacsinták születtek, Piqué megterített és minden fajta édességet kikészített a palacsintához.
-Shakira egy szerencsés nő!-dicsértem meg a mellettem álló-körülbelül 2 fejjel magasabb-srácot, aki büszkén és egyben hálásan mosolygott le rám, majd megölelt.
-Köszönöm, nélküled...nos szó szerint sehol nem tartanék.-mondta, mire én elnevettem magam.
-Ugyan.-legyintettem.-De én inkább megyek, te pedig menny és lepd meg az asszonyt!-vigyorogtam ő pedig nevetve bólintott, majd mindketten elindultunk felfelé, csak én a szobámba, ő pedig a sajátjukba.
Gyorsan felöltöztem, majd átmentem barátnőmhöz, hogy felkeltsem, ugyan is mára nagyon sok mindent terveztünk, ami nem fog menni, ha délig alszik..
Hangosan tapsolva és kiabálva ugráltam ágyán, annak érdekében, hogy mindenképp kiverjem az álmot a szeméből.
-Te megőrültél?-morogta, majd fejére húzta a párnáját. Én elnevettem magam, majd leugrottam az ágyról és lábait megragadva lerántottam őt is, mire az ő reakciója annyi volt, hogy a földön takarózott be és próbált meg tovább aludni.
-Ajj Violet!-álltam meg felette csípőre tett kézzel, de ő meg sem mozdult. Nagyon úgy tűnik, hogy ma egyedül megyek városnézésre...szuper!-Oké, akkor aludjál én pedig megyek és felfedezem ezt a gyönyörű várost!-adtam elő még érdekesebben a programot.-Lemegyek a tengerpartra is a sok helyes pasi közé.-semmi reakció...oké, úgy tűnik nyári álmot alszik drága Vi.-Hát jó, akkor aludj!-mondtam, majd sarkon fordultam és kimentem csipkerózsika szobájából. Tudtam, hogy lent már zajlik a kis 'meglepi reggeli', amit nem akartam megzavarni, úgyhogy úgy döntöttem, majd valahol bekapok valamit. Felvettem tornacipőm és kiléptem az ajtón, ahol ott állt az a személy, akivel jelenesetben a legkevésbé akartam találkozni.
-Szia!-mosolygott rám halványan...nos kissé meglepő, hogy nem lökött arrébb az ajtóban.
-Piqué épp meglepi reggelit tart Shakira-val, lécci ne zavard meg őket...magaddal!-vágtam köszönés nélkül a közepébe, mert gondoltam, hogy csapattársával van valami megbeszélni valója, mire ő mosolyogva megrázta a fejét.
-Nem hozzá jöttem.-jelentette ki. Várjunk csak! Akkor ő volt a '"titokzatos sms" gazdája...vagy...neeem, nem hinném, hogy Vi ezek után még kikezd vele..vagy talán..még is?
-Violet még alszik és ha csak nincs egy bombád, amivel kirobbanthatnád onnan, akkor be se menny hozzá.-tanácsoltam a brazilnak, ugyan is szinte biztosra vettem, hogy nekik lesz valami programjuk, amiért nem akart velem jönni barátnőm. Ő elnevette magát, mire én kérdően felhúztam szemöldököm. Oké ez a srác tuti, hogy depressziós és kezdenek kiakasztani a hirtelen érzelem ingadozásai.
-Nem a barátnődhöz jöttem.-mondta, amivel kezdett komolyan felidegesíteni. Akkor hozzám? De minek...jézusom..miért jött ő hozzám? Mit akar? Pláne a tegnapi után...
-Bocsánatot kérni jöttem.-mintha csak a gondolatomban olvasna, amivel újból eléggé megrémisztett, de én rezzenéstelen arccal vártam, hogy belekezdjen mondandójába.-Nem tudom igazából, hogy miért akadtál ki annyira a tegnapi dolgon.-kezdett bele. Én szem forgatva ránéztem és vártam, hogy folytassa.-De nem hiszem, hogy a beszólásom miatt volt.-fejtette ki gondolatát.-Hanem inkább valami más miatt...mindenesetre, ne haragudj rám és szeretnélek kiengesztelni.-nézett rám komolyan. Nos..igazából nekem is bocsánatot kéne kérnem, amiért eleve így kezdtem a kapcsolatunkat, de egyszerűen nem akaródzott kijönni a számon...
-Ööö...hát..izé..-néztem cipőimet.-Én is..öö..-makogtam össze vissza, mert nem tudtam kinyögni azt az egy szót.
-Semmi baj!-mosolygott rám. És mi van, ha nem azt akartam mondani? Akkor beégett volna..de így..mintha a fejemben turkálna, ami kezdett egyáltalán nem tetszeni.-Nos mit terveztél mára?-csapja össze tenyereit.
-Megnézem a várost.-feleltem.-És ha most megbocsájtasz.-mondtam, majd kikerültem és elindultam volna, de visszarántott csuklómnál fogva.
-Én szívesen megmutatom.-mosolygott rám amolyan "szívdöglesztő" fejjel, ami számomra inkább volt nevetséges, mint "csábító", de ezt inkább nem hangoztattam.
-Nem kell!-rántottam el kezem.-El vagyok én egyedül is.-na jó ez most hazugság volt, ugyan is jobb lett volna társaságban felfedezni az óvárost, meg minden nevezetességet...na persze nem Neymar társaságában, hanem mondjuk drága, mormotát játszó barátnőmmel.
-A karmám érdekében most figyelmen kívül hagyom ezt a megszólalásod és elviszlek bárhová, ahová csak szeretnéd!-kacsintott, majd elindult a kocsija felé. Én szem forgatva utána néztem és azon gondolkoztam, hogy ha most azt színlelem, hogy rosszul vagyok, akkor talán megúszom-e ezt az egész napot. Ő az anyós ülés ajtaját kinyitva várt, mire én lassan odalépkedtem és elfogadtam a tényt, miszerint ma Neymar-al fogom megnézni ezt a csodás várost...hurrá!

1. Rész-Bonyodalmas megérkezés

-Nem hiszem el, hogy találkozok Shakira-val!-mondja el körülbelül ezredjére drága barátnőm. Szerintem még nem jutott el az agyáig, hogy vele fogunk lakni..na ja.
Hupsz..kicsit belecsaptam a közepébe. Szóval kezdem a legelején, hogy mindenki értse mi a szitu.
Tehát stewardess-nek tanulok és kaptam egy hatalmas lehetőséget, ami miatt viszont el kell hagyjam a szülő városomat...pontosabban a szülő kontinensemet (van egyáltalán olyan? Inkább szülőhazám...így drámaibb) és Európába kell utaznom, pontosabban Barcelona-ba, ahol az én drága nagynénimmel és a "kis" családjával fogom élni ezentúl a mindennapjaimat. Vagyis hazudok, mert nem egyedül vágok bele ebbe az új "kalandba", hanem legjobb barátnőmmel, aki amúgy szerintem előző életemben tesóm volt...Szó szerint elválaszthatatlanok vagyunk és bármit meg tennénk a másikért.
Szóval körülbelül ennyi lenne az oka annak, hogy most éppen a LAX repülőtér várójában laptopozunk Violet-tel. Annyira bírom, mikor a nénik akik általában (Mindig) melléd ülnek, mindenhol és megbámulják, hogy mit csinálsz. Végül is minket sem nyuszi csajsziknak neveltek, tehát az ilyenekkel mindig élünk és egy felejthetetlen pillanatot kreálunk belőle.
-Tessék csak nézni!-fordítottam hirtelen az öreg néni felé a képernyőt, amin az unokaöcsém képe volt látható.-Ő itt a kisfiam. Hát nem aranyos?-kérdeztem meghatódottságot színlelve, a mellettem lévő Violet pedig rákontározott.
-Az férje mondjuk 3-at akar, de én is mondtam, hogy szép sorjába...igaz, hogy most is 6 hetes terhes és úgy tűnik 3-as ikreket vár. Hát nem egy angyal? Még túl is teljesíti a férje kívánságát.-mondta irtó magas hangon.
A néni azt hittem, hogy szívrohamot kapott, mert percekig csak bámult, majd felháborodva felállt és "ezek a pimasz fiatalok" fajtájú kijelentésekkel arrébb foglalt helyet. Hát..nem tehetünk róla, ha nem érti a poént.
Mi Vi-vel egymásra néztünk és szinte egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
-Kérem tisztelt utasainkat, kezdjék el a felszállást a 10:30-as Barcelona-ba tartó repülőgépre.-szólal meg egy női hang a hangszórókból. Mi Vi-vel még gyorsan lepacsiztunk az előbbiért, majd megkezdtük a felszállást.
-Édes istenem nézd!-mutatott egy srácra, miközben a gépet a repülőtérrel összekötő folyosón gyalogoltunk.
-Menny már! Úgy néz ki, mint Daniel Radcliffe.-nevettem el magam, mire ő is nevetni kezdett.
-De azok a szemek!-áradozott tovább. Én szem forgatva neki löktem az előttünk sétáló srácnak. Egy kedves baráti löketet kapott tőlem...szó szerint.
-Ne haragudj!-nézett fel a srácra barátnőm, aki csak vigyorogva megrázta a fejét. Voilet olyan szinte vörös volt, hogy az már vicc. Én csak szememet forgatva nevettem rajtuk, ahogy szerencsétlenkedve kinyögtek egymásnak körülbelül 4 szót.
-Na gyere Júlia!-rántottam el, mert így soha nem értünk volna el a gépig és talán itt maradunk, aminek nem igazán örültem volna.
-Szia!-intett hülyén vigyorogva Vi, az ismeretlen Casanova-nak.-Ezt most miért kellett? Majdnem megtudtam a nevét!-nézett rám mérgesen.
-Ennyi idő alatt máskor már azt is tudod, hogy hol szokott vért adni!-röhögtem el magam, mire ő csak vágott egy grimaszt, de aztán elnevette magát, hisz lényegében igazat állítottam róla.
-Jézusom Hope?-szólal meg mellettem egy hang. Oda fordultam és nem hittem a szememnek. Egy volt osztálytársam volt, Mike, akivel kavartam is...mondjuk akkor még teljesen másképp nézett ki. Kicsit több volt rajta a felesleg és a haja is sokkal rövidebb volt. De most...wow!

-Mike?-kérdeztem hitetlenkedve, mire ő vigyorogva bólintott.-Jézusom! De rég láttalak.-öleltem meg.-És mennyit változtál!-ámuldoztam.-Szuperül nézel ki!-dicsértem meg, hisz tényleg döbbenetes mekkora átalakuláson ment át.
-Köszi!-vigyorgott.-Te sem panaszkodhatsz...-nézett végig rajtam.-Sőt!-nos én nem az a fajta lány vagyok, aki az ilyentől elpirul, vagy zavarba jön, de azért cuki volt tőle.
-Kérem foglalják el helyüket, megkezdjük a felszállást.-szólalt meg a hangszóróból egy női hang, mire én elköszöntem Mike-tól és szöszi barátnőmmel leültünk a helyünkre.
Nem sok mindent csináltunk...na jó olyat mi nem tudunk. Végig röhögtük az utat. Vagy a körülöttünk lévő embereken mulattunk, vagy sztárok képeivel szórakoztunk. Nem igazán szeretünk unatkozni, tehát valamelyikünk mindig feldob egy témát.
-Na és mit szólsz a kis karfiolhoz ott?-mutatott egy rá nézésre 12 éves, göndör hajú fiúra.
-Csak te vagy pedofil, én nem!-nevettem el magam, mire vállon csapott.
-Miért? Cuki.-nézte. Nos a barátnőmet már jól ismerve, tudom, hogy képes és oda megy hozzá beszélgetni.
-Hajts rá nyugodtan! De előbb nézd meg nekem az apját!-poénkodtam, mire egy nagy pocakos, szemüveges és még talán göndörebb hajú 30-as pasi ült le a srác mellé.
-Itt is van, megnézheted te magadnak!-vigyorgott rám diadalittasan Vi. Én nem bírtam visszatartani a röhögőgörcsömet, így aztán csak némán csapkodtam a lábam, mint egy retardált fóka, igen...csak egy szokásos út, velünk!

-Miiiiiikooooooor foooooguuuuunk máááááár leeeeszáááálniiiii?-húzogatta a mellette ülő, 35 év körüli nő ruháját. Tudjátok a nő az a fajta volt, aki kerek szemüvegben jár, hosszú göndör haja van és függönyből csinál saját magának ruhát. Olyan hippi féleség...nos peace ide vagy oda, most legszívesebben szerintem kihajította volna drága barátnőmet a repülőből. Természetesen ejtőernyő nélkül.
-Kérem kapcsolják be biztonsági öveiket, megkezdjük a landolást!-szólalt be órák óta először egy hang a hangszóróból. Asszem a nőci hálát adott az égnek, hogy közeledünk, mert már nem bírta volna sokáig.
-Jézusom!-csapott combomra Vi, ami kissé (!!) fájt.
-Mi bajod van?-néztem rá a combomat simogatva.
-Hogy köszönjek Piqué-nek? Hola vagy Hello? És tudnak angolul, mert én nem tudok se spanyolul, se portugálul, se sehogy!-esett kétségbe.
-Vi! Vi! Hé! Nyugi!-fogtam meg hadonászó kezeit.-Nem lesz semmi baj hallod?-próbáltam szép lassan beszélni hozzá, hátha hat rá és megnyugszik.-Egy egyszerű 'hello' és kész.-mosolyogtam rá bátorítóan.
-Jó oké.-bólintott, majd bekapcsolta biztonsági övét és hátra dőlve várta a landolást.

Leszálltunk és már a bőröndjeinket is megtaláltuk, viszont Shakira-t, vagy Piqué-t sehol nem láttuk. Talán elfelejtették volna, hogy ma jövünk? Ezt nem nézem ki a nénikémből azért...vagyis...nem! Nem ilyet nem tenne! Egyszer csak halk zenére lettem figyelmes, amit nem más, mint a telefonom adott ki. Előkapva a készüléket, már is elhúztam a zöld gombot.
-Hallo?-szóltam bele, a másik fülemet pedig befogtam, ugyanis alig hallottam valamit a nagy ricsajban.
-Szia Est!-szólalt meg Shakira a vonal másik végén.-Nehogy azt hidd, hogy elfelejtettük, hogy ma jöttök! Csak be kellett jönnöm az orvoshoz Milan-nal, mert belázasodott, de semmi komoly nyugi!-hadarta.-Szóval mivel Piqué meg edzésen van, ezért Neymar megy elétek, ha nem gond.-hallottam hangján, hogy mosolyog...nos én már kevésbé, de nem gond, legalább megtudom, hogy igazak-e az újságokban írtak.
-Nem gond!-mosolyogtam.-De neki nincs edzés?-gondolkodtam el.
-Ő már végzett, mert kevesebbet kell edzeni, ugyan is megint eltiltották 4 meccsre, amiért...na mindegy! Nagy volt a szája, mint általában.-szinte láttam magam előtt nénikém fejét, amint szem forgatva mondja ki-e szavakat. Hát végtére nekem mindegy, hogy ki visz haza, felőlem Hamilton is jöhetett volna...oké annak talán jobban örültem volna, de megteszi Jr. is.
-Akkor körülbelül 10 perc és ott van értetek.-mondta és hangján éreztem, hogy mosolyog, mire én mosolyogva bólintottam, aztán leesett, hogy ő ezt nem látja, ezért gyorsan hozzáraktam, hogy 'Oké!'.
-Na mizu?-nézett fel izgatottan telefonjából barátnőm.
-Nem tudnak jönni, ezért Neymar visz haza minket.-mondtam el a lényeget. Gyorsan befogtam a fülem, ugyan is tudtam, hogy barátnőm pár másodpercen belül dobhártyaszaggató hangot hallat. És mint általában...igazam lett. Körülbelül...nem szerintem konkrétan az EGÉSZ repülőtér egy emberként fordult felénk.
-Neymar..da..Silva..Santos..Júnior?-tagolta lassan, lesokkolva a focista nevét. Nos...igen, Violet eléggé odavan ezekért a kinyalt focistákért...ő tudja.
-Igen, ő.-nevettem fel, ugyanis az az arc...utánozhatatlan.-Figyeld meg, hogy nem is lesz akkor szám, mint ahogy te most előadod!-vigyorogtam, mire barátnőm vállba ütött.-De komolyan! Mi lehet olyan különleges egy barna szempárban, barna felállított hajban és egy kis borostában?-akadtam ki egy kicsit, ugyan is túlzás ez a nagy felhajtás...-Rafinha szerintem sokkal helyesebb.-tettem karba a kezeimet.
-Legközelebb majd őt küldöm!-szólalt meg egy hang a hátam mögül. Nos, legalább már tudja, hogy mi a véleményem a "stílusáról". Megfordultam és ott állt teljes életnagyságban a brazil focista, egy egyszerű nike pólóban, egy csőfarmerben, egy nike edzőcipőben, meg egy kék lencsés napszemüvegben. Ja és az elengedhetetlen és közönséges sapkájában.
-Az jó lesz!-vigyorogtam rá gúnyosan. Ő csak állt zsebre tett kézzel és minket bámult...nos azt hiszem még egyik lány sem beszélt vele ilyen stílusban, ami talán kicsit meglepte.
-Máskor egy 'Kösz' is megteszi.-mondta, majd elindult kifelé..gondolom, a kocsijához. Na még mit nem! Majd hagyom, hogy ő előre menjen, mi meg cipeljük a csomagjainkat? Mit képzel, de komolyan...?
-Khm! Nem felejtettél el valamit?-szóltam utána, mire ő megállt, majd lassan visszafordult és odasétált hozzánk. Levette napszemüvegét és pólója nyakába akasztotta, miközben végig engem nézett, cseppet sem kedves arckifejezéssel. Lehajolt és felvette bőröndjeinket, mire én elégedett vigyorogva elindultam a kocsija felé.
-Oké, akkor valaki elöl ül.-szólalt meg a brazil.-Teszem azt te!-mutatott barátnőmre, aki már be is ült a...hátsó ülésre?!! Mégis miért? Hisz oda meg vissza van ezért a nyálgépért, akkor meg miért kell szivatni? Utálom, mikor ezt csinálja...
-Miért is kell valakinek elül ülni?-kérdeztem unottan.
-Azért drágám, mert mint látod, ez nem egy teherautó.-mutatott végig a fehér sportkocsin.-És a csomagtartó megtelt a kacatjaiddal.-folytatta, miközben beült a kormány mögé.-Ezért a hátsó ülésre is kellett pakolni, amiért legnagyobb bánatomra.-emelte ki ezt a két szót.-Elöl fogsz ülni.-majd itt lezárta és várta, hogy szálljak be mellé, amit szép lassan megtettem...na jó nagyon lassan tettem meg, de csak hogy még jobban idegesítsem.
-Ideértél?-nézett rám állcsodálkozást tettetve, mikor beültem az anyósülésre.-Messze van a kocsi másik oldala mi?-nézett rám gúnyosan, mire én szem forgatva rá szóltam.
-Elindulsz még ma, vagy itt éjszakázunk?-fontam össze karjaim. Ő még pár másodpercig bámult, majd beindította a hülye "sportkocsiját" és végre valahára megindultunk a reptérről.-Még egy ilyen szar kocsit.-motyogtam bosszantás kép, amit ő egy darabig tűrt, de aztán a sokadik "autószidó" szó után betelt a pohár és rám szólt.
-Mehetsz gyalog is! Nézd csak, ott megállok neked, biztos találsz fuvart!-mutatott egy út szakaszra, ahol..nos elég lenge öltözetű nőcskék járkáltak fel s alá. Mekkora bunkó az ilyen? Jézusom és ezért van oda a sok csaj?? Szánalmas...
-Naa!-szólalt meg barátnőm a hátsó ülésről, hisz ezúttal szerinte is messze ment a focista.
-Hagyd csak Vi!-mosolyogtam hátra barátnőmre.-A legtöbb csaját innen szedte össze, tehát gondolom csak bóknak szánta.-mosolyogtam "barátságosan" a vezető srácra, aki csak állkapcsát összeszorítva, idegesen kémlelte az utat. Sakk-matt..!




Na drága olvasóim, ennyi lett volna az én blogom, legeslegelső része, ami nagyon remélem, hogy tetszett, nektek és nyomot hagyva magatok után komiztok! Komolyan, lehet hideg-meleg, mert ez még nagyon az eleje, tehát van még rajta mit javítani szerintem!:)
Puszilok minden kedves kis látogatóm, sziasztok!<3

Szereplők

Név: Hope Estrellita Ripoll Russel:
Becenév: Hope, Est, Kicsi Ripoll, Bella
Kor: 20
Érdeklődési kör: nyelv tanulás, fényképezés, bulik, pasik, stílus

Teljes név: Violet Amber Peterson:
Becenév: Violet, Vi, Amber, Amy, Peter,
Kor: 20
Érdeklődési kör: bulik, pasik, vásárlás, sminkelés

Teljes név: April Labonita Ripoll Russel
Becenév: April, Bonita, Russel
Kor: 16
Érdeklődési kör: lovaglás, foci (persze csak nézni) Real Madrid, tanulás

Teljes név: Neymar da Silva Santos Júnior
Becenév: Ney, Neymar, Jr, NJr, N11, Santos
Kor: 23
Érdeklődési kör: foci, csajok, bulik, stílus

Teljes név: Shakira Isabel Mebarak Ripoll
Becenév: Shaki, Shakira, Ripoll
Kor: 38
Érdeklődési kör: éneklés, tánc, foci, utazás Piqué















Teljes név: Gerard Piqué Bernabéu
Becenév: Piqué, Gerard
Kor: 28
Érdeklődési kör: foci, utazás, Shakira